Mexico:)

Kedden este egy családi szülinapra mentünk,ahol volt két édes kisgyerek. A kislány még nagyon picike volt és nagyon félt tőlem, a kisfiú(Diego) viszont egy született rosszcsont. És végre volt TORTA,nagyon finom volt. Mikor jöttünk hazafele,Diegotól kaptam egy puszikát. Utánna mondta Oscar, hogy Diego beteg és nem tud beszélni. Nagyon szomorú lettem tőle. Szerdán volt az első sulinapom. Nagyon féltem tőle.Elkéstem.Már egy órája utaztunk busszal,amikor Anya mondta,hogy taxival menjünk tovább,mert nagyon el fogunk késni. Beértünk végre a suliba és nagyon aranyosak voltak velem. Utánna bevittek az osztályomba, bemutatkoztam, majd leültem a helyemre.A töritanár nagyon aranyos volt.mint utólag kiderült ő lesz a spanyol tanárom és nem is olyan aranyos,mint látszik. Úgy jöttem ide,hogy semmit nem tudtam spanyolul,mégis amit csak tudtam leírtam neki az első órán és ő mégis azt vágta a fejemhez,hogy még rengeteget kell tanulnom,mert hogy Joke többet tud.Hát jóhogy,amikor ő már otthon is tanult. Ezután nagyon kiborultam és elkezdtem sírni,mire az osztálytársaim odajöttek megvígasztalni. A nap többi részében jól éreztem magam velük,csak kényelmetlen volt,hogy ebédszünetben is mindenki engem bámult. Felvettem a franciát is és hát érdekes lesz. Nap végén az egyik osztálytársam,Orlando elvitt Cristine házába.Arturo,Cristine fia végig nagyon aranyos volt velem. Lelkiztünk,meg segített nekem. Ebéd után elmentünk egy barátja házába, ahol megismerkedtem Alexxel,Pichonnal,Little Pichonnal és Arturo barátnőjével. Nagyon aranyosak voltak velem,egész délután beszélgettünk,meg nevettünk és Little Pichon azt is megengedte,hogy kifúrjak egy fogmaketett.Utánna hazavittük Arturo barátnőjét,majd mi is hazamentünk. Este Arturo megmutatta a fogorvos dolgait és megengedte,hogy kirakjam a fogsormaketett és elsőre sikerült. Utánna gépeztem és Arturo mondta,hogy Alex akar tőlem valamit.Ekkor kiborultam,mert hiányzott Luyi és most még ez is.Sok volt egyszerre.Eztután Arturo megvígasztalt,majd lefeküdtem aludni. Reggel időben keltem, Cristine elvitt a sulihoz, ahonnan a kempinghez mentünk. Az utat végig aludtam,majd mikor megérkeztünk a semmi közepére kiborult a bili megint. Nekem azt mondták,hogy egyenruhát kell viselni,így nem vittem más ruhát,valamint azt sem mondták,hogy az egyneműt is nekem kell vinni. Egyből jöttek a többiek megvígasztalni,de hát akkor is nagyon kivoltam, mert még térerő sem volt. Utánna csapatokba lettünk osztva és az én csapatomba került Andy és Fer is.A csapatom neve Szeretlek lett. Az első játékot megnyertük Andy miatt. A második játékban egy körbe voltunk. A játék végén mindenki bemutatkozott. Én magyarul és angolul is bemutatkoztam és megtapsoltak érte. Utánna a többiek fociztak,én meg leégtem.Foci után elkezdtek ruhástól a medencéb ugrálni. Ezután ebédeltünk.Délután újabb játék,amiben nagyon jók voltunk. Játék után megvacsoráztunk.Pizzát ettünk,majd a vacsi végén kajacsatáztunk. Azután az erdőbementünk rémtörténetet hallgatni, de mivel én nem értettem,ezért én csak a csillagokat néztem,mivel végre voltak csillagok. A rémsztori után még szöszmögtünk egy kicsit,majd aludni mentünk.Kaptam egy kölcsöntakarót,szóval minden rendben ment.A kempingben megtanultam bárhol és bármikor elaludni. Reggel mikor felkeltem nagyon szarul éreztem magam.Reggeliztunk,majd toronyépítés következett.A miénk lett a legmagasabb.Ezután olyan sárba dagonyázós játék volt. Én ekkor ismertem meg az egyik angol tanárt,aki iszonyatosan jófej volt és nagyon sokat mesélt,illetve felajánlotta,hogy segít.Ebédig vele voltam,nagyon sokat nevettünk a "meleg" fiúkon. Ebéd után pihentem,majd indultunk haza. A sulinál a családom várt,elmentünk befizetni a csekket,majd egy rokonhoz.A rokon nem volt otthon,így hálistennek jöttönk haza.Itthon mondta Oscar,hogy itt lesznek Diegoék,gondoltam magamba már csak ez hiányzik.De jófejek voltak,mert vacsi után jöhettem fel a szobámba pihenni.

Hát ez történt a nagy kempingben.:)Képek facebookon;)

Péntek este elmentünk az egyetemi buliba, ami nagyon fura volt. Azt hittem,hogy olyan lesz,mint otthon,ehez képest sört ittak,össze-vissza váltogatták a zenét. Egy óra múlva egy furcsa illat csapott meg, mire a fiúk arrébb álltak.Megkérdeztem,hogy miért,mire ők közölték, mert ez marihuana. 11 körül hazajöttünk.Szombaton tartottuk meg a magyar napot: csiripöri,pulykapöri és nokedli. Felöltöztem népviseletbe, majd megkértem a családot,hogy menjenek fel,amíg előkészítem az asztalt. A vacsorát megették és állítólag ízlett is. Vacsora után megkóstolták az Unicumot,amit az Apukám egy érdekes arckifejezéssel nyugtázott. Engem is megkínáltak az ő italukból.Másnap reggelre felszegelték a zászlóinkat a falra. Délután palacsintát sütöttem,ami el is fogyott. Ma délután kiderült,hogy mégsem egyetemista,hanem középsulis leszek és egy picit tartok tőle,de szerencsére csak szerdán kell menni,viszont már csütörtökön kirándulni megyek a sulival.

Sziasztok!

A tegnapi nagy elkeseredésnek vége.Megint minden a legnagyobb boldogságban telik:)A nagy szomorkodás után feljött Luyi és megbeszéltünk mindent,majd hazajött a tesóm és mondta,hogy mennünk kéne a barátaihoz a bárba.Nagyon viccesek voltak,mikor odaértünk.Egy picit régi bogárba akartak beszállni 8-an,majd megláttak egy ismerőst és megkérték,hogy vigyen el minket a bárba.Ha láttatok már rozsdás,szakadt,poros,gusztustalan kocsit...na,azt szorozzátok meg 2-vel és megkapjátok hogy milyenben utaztam.:)Nagyon vicces volt.3 percenként leállt és minden fekvőrendőrnél azon imádkoztam,hogy könyörgöm,csak most ne hulljon szét.Sikeresen,egészben megérkeztünk a bárhoz,ami katona stílusban volt berendezve.Nagyon érdekes volt és csak sört ihattál...semmi más nem volt,még víz sem.Csak sör.Ebédeltünk,majd miután megitták a sörüket a tesómmal elmentünk várost nézni.Nagyon hangulatos volt,a fények,a színek,a terek,az emberek. Van a város közepén egy nagyon hosszú vízvezeték.Nagyon kis romantikus a története:egy királylánynak vízre volt szüksége és egy nagyon gazdag ember a szerelme jeléül felhúzatta ezt a hosszú vízvezetéket,ami még mái napig is hibátlanul áll.Város nézés után értünk jöttek a szülők és hazahoztak minket.Megbeszéltük a magyar kajához szükséges alapanyagok spanyol nevét,majd hagyták hogy aludjak.Ma elmegyünk egy egyetemi buliba,utánna talán megint felmegyünk a városközpontba.Nagyon kíváncsi vagyok,hogy itt milyenek is a bulik.

További szép napot!

Holnap újra jelentkezem:)

Sziasztok!

Ez a bejegyzés egy kicsit másabb lesz,mint az eddigiek.

Tegnap volt az első nap,hogy sírtam mióta itt vagyok a családomnál. Igazából nagyon nehéz egy olyan országban élni,ahol minden ismeretlen és ha bármi gondod van nem tudsz az Anyukádhoz rohanni,hogy segítsen,mert nem beszéltek közös nyelvet. A családom persze látta rajtam,hogy valami nincs rendben ezért nem is piszkáltak és amint segítséget kértem a tesómtól azonnal segítettek,de ez akkor is nagyon nehéz. Megkértem a tesómat,hogy menjünk el fájdalomcsillapító csipszet és csokikát venni,majd útközben elmeséltem neki,hogy mi nyomja a lelkem és ekkor előjött belőle az a hihetetlen pozitív mentalitás.Egyszerűen ez számomra érthetetlen,hogy hogy tudnak mindig ennyire vidámak maradni.Én sírva mondom el a bánatomat,mire ő mosolyogva mondja,hogy ne aggódjak,majd egy év múlva minden változik és egyszerűen nem tudsz tovább sírni,mert ennek a mosolynak elhiszed,hogy ez ígyis lesz. Este,hogy egy kicsit jobb kedve derítsenek elvittek ide 2 utcával leljebb.Útközben mutatták,hogy délután ebben az utcában itt volt a rendőrség,majd halkan megjegyeztem,hogy biztonságos környék.Odaértünk az utcához és mint egy mini Mihálynapi vásár.Nagyon jól esett a szívemnek ,hogy még egy pici magyarság:)Hazajöttünk,megvacsoráztunk,majd megbeszéltük a ház szabályait.Írtó vicces volt.Nem is lett volna szükség erre a beszélgetésre,mert eddig is mindent így csináltunk:)De legalább ezt is letudtuk.Ezután lefeküdtem aludni és szerintem éjszaka verekedtem,mert arra ébredtem,hogy mindjárt leesek az ágyról.Majd magamban megjegyeztem,mintha csak otthon lennék.A tesóm meghívott a barátaival sörözni(ők isznak,én nem),de Mexikóhoz híven ez sem olyan mint otthon.Már délután 3kor el kell indulnunk,hogy legyen helyünk.:DNagyon vicces.Utánna felmegyünk a belvárosba.Remélem jó lesz.Ha valami esetleg változik addig,akkor rögvest jövök és rögzítem.

További szép napot!

Sziasztok!

Szerda révén nem írtam meg a hét elején történeket.

A hétfői kézzel mosás traumájának túlélése után hazajött Papa kajáltak,este pedig mondta,hogy vamos vamos én meg azt hittem,hogy menni kell kajálni,mire kiderült,hogy elmegyünk itthonról:D Elmentünk egy "műszaki" boltba...:DMexikói kiadás...Nagyon vicces volt,mert senki sem tudott angolul,de ők szerettek volna velem beszélgetni,ezért activityztünk...és hallottam,hogy van kutyus,mondtam hogy perro,erre ők kihozták és a kis uszkáron egy mikulás jelmez volt és annyira izgult,hogy kijött a micsoda és csak nevettek....de nagyon:DAnnyira vicces volt:D:DEzután hazajöttünk...csináltam magamnak rántottát,megettem(ez volt az első normális étkezésem,mióta náluk vagyok),majd feljöttem és lefeküdtem aludni.Kedden reggel felkeltem kitakarítottam a szobámat,meg felsepregettem a folyosót,utánna a Mamát hagyta,hogy azt csináljak amit szeretnék.Hazajöttek a tesóim és Papa,közösen ebédeltünk,de olyan fura volt.Csak a levest ettem meg...vagyis abból is csak egy picit,mert iszonyatosan fűszeres volt.Ezután elvittek a Mama anyukájához,majd végre elmentünk kozmetikai cuccokat venni.Iszonyat édes a nagyi...óó nagyon aranyos,és még ott volt 3 családtag,mikor elindultunk vásárolni,velünk jött még 2 nő a családból.Lulu és szerintem a lánya,de iszonyatosan őrültek:DNagyon sokat nevettem velük...:)Megvettük a telefonkártyámat,majd elmentünk nekem pipere cuccokat venni.Nagyon segítőkészek voltak.Aztán kajákat vettünk,de én végig nevettem,nagyon bolondok voltak.Hazajöttünk,már fél 10 volt.Utánna kezdtünk el vacsorázni.Megettem a donna de chocolate-t,mert feljöttem lefeküdni.Ma reggel végre tudtam 9-ig aludni,kipihenni magam,utánna megzuhanyoztam és végre minden de minden pipere cuccom ott volt,amit otthon szoktam használni.Soha nem gondoltam volna,hogy így fogom értékelni ezeket a dolgokat.

Nagyon fura,hogy még egy héte sem vagyok itt és máris mennyit változtatott rajtam Mexikó.

Holnap jelentkezem,addig is mindenki vigyázzon magára!

Adiós!

:)Kedves ismerősöm:)

Nagyon sokan kértétek,hogy blogoljak,így hát kezdődjön a 10 hónapon keresztül blogolás:)

A mexicoi utam előzményeként fontos megemlítenem,hogy ösztöndíjjal jöhettem ki,ezért bizonyos dolgok nem így zajlanak,mint más AFS diáknál.:)

Kiutazás előtt rendegetek dolgot kell,hogy elintézz:a szükséges oltások,a vízum,különböző papírok,dokumentumaid fénymásolatának beszerzése,illetve a különböző AFS feladatok ellátása.Ez mind-mind nagyon izgis,egészen addig míg el nem jön az a nap,hogy holnap indulsz és még nincs vízumod:)Pontosan így történt ez az én esetemben is:)Úgyhogy csütörtökön indultunk Budapestre vízumot intézni.Sikeresen megkaptam az engedélyt,így már nyugodt szívvel indulhattam el a Nagyvilágba.Megvan az az előnyöm,hogy én már idősebb vagyok,mint a többi AFS cserediák,de ettől függetlenül,ugyanolyan nehéz elszakadni a megszokott közegtől.Az utolsó héten,az összes boltba,gyógyszertárba,bevásárlóközpontba,ahol csak jártam,elszorúlt a szívem,hisz ezeket mind-mind úgy ismerem,mint a tenyeremet és most 10 hónapig nem fogom látni sem az üzleteket,sem az ott dolgozó embereket.Rendkívül nehéz elszakadt az ismerttől az ismeretlen miatt.Csütörtökön,miután hazaértünk Budapestről, a család régi barátja fogadott.Ajándékokat hozott,amiket a fogadócsaládomnak szánunk.Mikor elbúcsúztunk a szemébe könny szökött,hisz a szüleimmel együtt örült,mikor megszülettem és most hogy egyedül nézek a felnőtté válás rögös útja felé,az ő szíve is összeszorult.Búcsúzás után elköszöntem a szomszédjainktól is.Az idős néni,aki velünk szembe lakik kiskoromban akárcsak a nagymamám lett volna,iszonyatosan meghatódott és szigorúan megígértettem vele,hogy 10 hónap múlva találkozunk.Őt a polgármesterünk követte,ki szintén búcsúzni jött.

Majd eljött a péntek hajnal 2 óra,amikor is indulnunk kellett a reptérre.Iszonyatosan nehéz volt elbúcsúzni a háztól,ahol felnőttem,az annyira nagyon szeretett állataimtól.Reggel negyed 6ra megérkeztünk Ferihegy 2-re ahol is AFS önkéntesek vártak,kaptam tőlük AFS pólót,valamint a repülőjegyemet és sok-sok jókívánságot:)Reggel fél 7kor becsekkoltam és felszálltam az AF1095-ös gépre,mely Párizs felé tartott.Párizsban át kellett szállnom,de nagyon könnyű volt,mivel a nagy csomagomat nem kellett kicsekkolnom,valamint egy busszal vittek át az egyik termináltól a másikig.Itt vártam 4 órát,amely iszonyatosan megviselt lelkileg,hisz egyedül voltam és a fáradtság hatására elkezdtem sírni.Iszonyatosan megijjedtem,hogy nagyon sokan vagyunk és még rendőrök is kísértek utasokat pont az én járatomra.Fél 2kor Párizsból elindultunk Mexikó felé,majd 12 óra repülés után sikeresen földet értünk.A 12 óra repülés iszonyatosan megeröltető volt.4 óránként hoztak egy csomó kaját és folyamatosan ültél és nem tudtál mit csinálni.Aludtál,olvastál vagy dvd-ztél.Javukra legyen írva,hogy megnézhettem az Így neveld a sárkányod című mesefilmet spanyolul angol felirattal:)Sikeres megérkezésünk után kicsekkoltunk,pénz váltottunk,majd a kb 1 órás securitycontrolon is átjutottunk.Kint nagyon nagyon jófej AFS önkéntesek vártak ránk.:)Ezután buszra szálltunk és irány az orientáció.Én azt hittem hanyat vágom magam mikor megláttam,hogy hol fogunk megszállni.Hihetetlen volt...nekem meg pláne,mivel soha életembe nem táboroztam.Az összes lány egy szobába emeletes ágyakon és nincs ágynemű...Szörnyű élmény,a mosdót nem minősíteném,mert a magyar ÁNTSZ tuti kiakadna...:DA kaját megismerve megállapítottam,hogy az elhízás veszélye rám nem érvényes:DNagyon nehéz volt ismerkedni,hisz rengetegett felejtettem angolból és féltem is a többiektől.Vasárnap délutánig az angol visszajött,megismertem a többieket,akik már most nagyon hiányoznak és iszonyatosan jó játékokat játszottunk...a kajáról csak annyit,hogy szombat este volt az első olyan,hogy azt mondom igen egész jól laktam(epres joghurt+csokis fánk):)

Vasárnap délelőtt 11 órakkor indult mindenki a családjához és 7 és fél óra buszozás után érkeztem meg Querétaroba,ahol a családom várt.Annyira nagyon nagyon közvetlenek és jókedvűek,hogy azt nem lehet elmondani.:)Az anyukám alacsony és iszonyatosan mosolygós:)Az apukám is nagyon nagyon barátságos a testvéreim pedig megpróbálnak mindenben segíteni,amennyire csak tudnak.:)Elindultunk megismerni a koordinátoromat és azt hittem,hogy csak köszönünk neki és végre mehetünk haza pihenni,majd kiderült,hogy az összes Querétaro-s AFS diák és családja is ott lesz,mert megint partizunk...(Mexikóban mi mást is csinálhatnánk?:))Végre találtam kekszet,aminek ugyanolyan íze van,mint otthon:)Ezután hazajöttünk a kisebbik tesóm adott átalakítót a gépemhez,bemutatták a házat a szobámat,majd hagyták,hogy köszönjek a családomnak,illetve pihenjek.

Hétfőn reggel addig aludhattam,ameddig csak akartam.A fiúk iskolába mentek,apa dolgozni,anyával maradtam csak itthon.Köszöntöttem,bepakoltam a szekrényembe(végre elfoglaltam a szobámat teljesen),majd megzuhanyoztam(meleg vízben).Ezután megpróbáltam a legalapvetőbb spanyol szavakat kiszótározni és az anyukámat megkérdezni,hogy így mondják-e...kicsit nehézkesen,de megértettük egymást és sokat nevettünk,mire rájöttünk,hogy mit is akar a másik.Ezután megmutatta hogy hogy tudom kimosni a ruháimat.Nagyon nagyon fura nekem,aki a mosógéphez szoktam.:DVan egy mosógépnek csúfolt szerkezet,amibe vizetengedsz,belerakod a mosószert,először a fehérneműidet 3 percig mosod benne,kiveszed,kézzel kiöblíted,kicsavarod,majd kiteregetet az udvarnak csúfolt tető nélküli szobában,majd ugyanebben a vízben ugyanezt megcsinálod a többi ruháddal is.Kiborító.:DEzután beszéltem a tesómmal,az anyukámmal, és Luyival,majd ettem egy kis sárgadinnyét.

Már most az első 4 nap után nyugodt szívvel ki merem jelenteni,hogy nagyon nagyon meg fog változtatni.Már csak ha arra gondolok,hogy eddig nem voltam hajlandó idegen ágyneműben aludni,csak a sajátunkban és itt még ágynemű sincs egyértelműen ezt tudom megállapítani.:)

Jelen pillanatban jól érzem magam,jó kedvem van,bár hiányoznak a szeretteim és az otthonom,megpróbálok a legkevesebbet erre gondolni,hogy megmaradjon a jó kedvem.:)

Igyekszem jelentkezni,addig is mindenki vigyázzon magára!