:)Kedves ismerősöm:)

Nagyon sokan kértétek,hogy blogoljak,így hát kezdődjön a 10 hónapon keresztül blogolás:)

A mexicoi utam előzményeként fontos megemlítenem,hogy ösztöndíjjal jöhettem ki,ezért bizonyos dolgok nem így zajlanak,mint más AFS diáknál.:)

Kiutazás előtt rendegetek dolgot kell,hogy elintézz:a szükséges oltások,a vízum,különböző papírok,dokumentumaid fénymásolatának beszerzése,illetve a különböző AFS feladatok ellátása.Ez mind-mind nagyon izgis,egészen addig míg el nem jön az a nap,hogy holnap indulsz és még nincs vízumod:)Pontosan így történt ez az én esetemben is:)Úgyhogy csütörtökön indultunk Budapestre vízumot intézni.Sikeresen megkaptam az engedélyt,így már nyugodt szívvel indulhattam el a Nagyvilágba.Megvan az az előnyöm,hogy én már idősebb vagyok,mint a többi AFS cserediák,de ettől függetlenül,ugyanolyan nehéz elszakadni a megszokott közegtől.Az utolsó héten,az összes boltba,gyógyszertárba,bevásárlóközpontba,ahol csak jártam,elszorúlt a szívem,hisz ezeket mind-mind úgy ismerem,mint a tenyeremet és most 10 hónapig nem fogom látni sem az üzleteket,sem az ott dolgozó embereket.Rendkívül nehéz elszakadt az ismerttől az ismeretlen miatt.Csütörtökön,miután hazaértünk Budapestről, a család régi barátja fogadott.Ajándékokat hozott,amiket a fogadócsaládomnak szánunk.Mikor elbúcsúztunk a szemébe könny szökött,hisz a szüleimmel együtt örült,mikor megszülettem és most hogy egyedül nézek a felnőtté válás rögös útja felé,az ő szíve is összeszorult.Búcsúzás után elköszöntem a szomszédjainktól is.Az idős néni,aki velünk szembe lakik kiskoromban akárcsak a nagymamám lett volna,iszonyatosan meghatódott és szigorúan megígértettem vele,hogy 10 hónap múlva találkozunk.Őt a polgármesterünk követte,ki szintén búcsúzni jött.

Majd eljött a péntek hajnal 2 óra,amikor is indulnunk kellett a reptérre.Iszonyatosan nehéz volt elbúcsúzni a háztól,ahol felnőttem,az annyira nagyon szeretett állataimtól.Reggel negyed 6ra megérkeztünk Ferihegy 2-re ahol is AFS önkéntesek vártak,kaptam tőlük AFS pólót,valamint a repülőjegyemet és sok-sok jókívánságot:)Reggel fél 7kor becsekkoltam és felszálltam az AF1095-ös gépre,mely Párizs felé tartott.Párizsban át kellett szállnom,de nagyon könnyű volt,mivel a nagy csomagomat nem kellett kicsekkolnom,valamint egy busszal vittek át az egyik termináltól a másikig.Itt vártam 4 órát,amely iszonyatosan megviselt lelkileg,hisz egyedül voltam és a fáradtság hatására elkezdtem sírni.Iszonyatosan megijjedtem,hogy nagyon sokan vagyunk és még rendőrök is kísértek utasokat pont az én járatomra.Fél 2kor Párizsból elindultunk Mexikó felé,majd 12 óra repülés után sikeresen földet értünk.A 12 óra repülés iszonyatosan megeröltető volt.4 óránként hoztak egy csomó kaját és folyamatosan ültél és nem tudtál mit csinálni.Aludtál,olvastál vagy dvd-ztél.Javukra legyen írva,hogy megnézhettem az Így neveld a sárkányod című mesefilmet spanyolul angol felirattal:)Sikeres megérkezésünk után kicsekkoltunk,pénz váltottunk,majd a kb 1 órás securitycontrolon is átjutottunk.Kint nagyon nagyon jófej AFS önkéntesek vártak ránk.:)Ezután buszra szálltunk és irány az orientáció.Én azt hittem hanyat vágom magam mikor megláttam,hogy hol fogunk megszállni.Hihetetlen volt...nekem meg pláne,mivel soha életembe nem táboroztam.Az összes lány egy szobába emeletes ágyakon és nincs ágynemű...Szörnyű élmény,a mosdót nem minősíteném,mert a magyar ÁNTSZ tuti kiakadna...:DA kaját megismerve megállapítottam,hogy az elhízás veszélye rám nem érvényes:DNagyon nehéz volt ismerkedni,hisz rengetegett felejtettem angolból és féltem is a többiektől.Vasárnap délutánig az angol visszajött,megismertem a többieket,akik már most nagyon hiányoznak és iszonyatosan jó játékokat játszottunk...a kajáról csak annyit,hogy szombat este volt az első olyan,hogy azt mondom igen egész jól laktam(epres joghurt+csokis fánk):)

Vasárnap délelőtt 11 órakkor indult mindenki a családjához és 7 és fél óra buszozás után érkeztem meg Querétaroba,ahol a családom várt.Annyira nagyon nagyon közvetlenek és jókedvűek,hogy azt nem lehet elmondani.:)Az anyukám alacsony és iszonyatosan mosolygós:)Az apukám is nagyon nagyon barátságos a testvéreim pedig megpróbálnak mindenben segíteni,amennyire csak tudnak.:)Elindultunk megismerni a koordinátoromat és azt hittem,hogy csak köszönünk neki és végre mehetünk haza pihenni,majd kiderült,hogy az összes Querétaro-s AFS diák és családja is ott lesz,mert megint partizunk...(Mexikóban mi mást is csinálhatnánk?:))Végre találtam kekszet,aminek ugyanolyan íze van,mint otthon:)Ezután hazajöttünk a kisebbik tesóm adott átalakítót a gépemhez,bemutatták a házat a szobámat,majd hagyták,hogy köszönjek a családomnak,illetve pihenjek.

Hétfőn reggel addig aludhattam,ameddig csak akartam.A fiúk iskolába mentek,apa dolgozni,anyával maradtam csak itthon.Köszöntöttem,bepakoltam a szekrényembe(végre elfoglaltam a szobámat teljesen),majd megzuhanyoztam(meleg vízben).Ezután megpróbáltam a legalapvetőbb spanyol szavakat kiszótározni és az anyukámat megkérdezni,hogy így mondják-e...kicsit nehézkesen,de megértettük egymást és sokat nevettünk,mire rájöttünk,hogy mit is akar a másik.Ezután megmutatta hogy hogy tudom kimosni a ruháimat.Nagyon nagyon fura nekem,aki a mosógéphez szoktam.:DVan egy mosógépnek csúfolt szerkezet,amibe vizetengedsz,belerakod a mosószert,először a fehérneműidet 3 percig mosod benne,kiveszed,kézzel kiöblíted,kicsavarod,majd kiteregetet az udvarnak csúfolt tető nélküli szobában,majd ugyanebben a vízben ugyanezt megcsinálod a többi ruháddal is.Kiborító.:DEzután beszéltem a tesómmal,az anyukámmal, és Luyival,majd ettem egy kis sárgadinnyét.

Már most az első 4 nap után nyugodt szívvel ki merem jelenteni,hogy nagyon nagyon meg fog változtatni.Már csak ha arra gondolok,hogy eddig nem voltam hajlandó idegen ágyneműben aludni,csak a sajátunkban és itt még ágynemű sincs egyértelműen ezt tudom megállapítani.:)

Jelen pillanatban jól érzem magam,jó kedvem van,bár hiányoznak a szeretteim és az otthonom,megpróbálok a legkevesebbet erre gondolni,hogy megmaradjon a jó kedvem.:)

Igyekszem jelentkezni,addig is mindenki vigyázzon magára!